György Ádám: Visceral perception. Undersanding internal cognition

Plenum Press, New York és London, 1998. 232 lap

A magyar pszichofiziológus szinte egész életművét összefoglaló könyve egy nagytekintélyű sorozatban a "viselkedéses pszichofiziológia és orvoslás" sorozatban jelent meg, melyben a galvános borreakció mechanizmusaitól a fantom fájdalom elméletén át a cardiovasculáris megbetegedések orvosi és társadalmi aspektusait jelenítik meg a kötetek. Ádám György könyve három szempontból igen érdekes mind a piszichofiziológus, mind a kognitív szemlélet képviselője, mind pedig az eszmetörténész számára.

Elolvasom

 

Jan Assmann: A kultúrális emlékezet

Atlantisz könykiadó, 1999. 312 lap

A humán tudományokat lehet úgy tekinteni, mint az egyénhez képest külső emlékezet produktumainak megőrzésével, gondozásával és egymásra vonatkoztatásával foglalkozó diszciplínákat, amelyek persze gondoskodnak az általuk őrzött szövegek kultivációjáról is. Assmann, a gyakorló egyiptológus megmutatja, hogy néha hátra kell dőlni a karosszékben, s érdemes megvizsgálni, mi is az, amit kultiválnak, hogyan kapcsolódnak a szövegek az emberhez. Mindezt egy olyan küllemű könyvben teszi, mely méltó a témához.

Elolvasom

 

Csányi a karizmatikus tudós

VINCE KIADÓ ÉS KERESK. KFT, 1999. 308 lap

Csányi kétarcú szerző, s ez új könyvére, Az emberi természetre is jellemző. Csányi Vilmos ugyanis egyszerre integratív és provokatív. Összekapcsolja az emberkép különbözo forrásokból származó részismereteit a szociológiától a filozófián át az etológiáig, ez az integratív mozzanat.

Elolvasom

 

Dennett veszélyes Darwinja

New York: Simon and Schuster, 1995.

Talán sem a szerzőt, sem a témát nem kell különösebben bemutatni, inkább csak egymásra találásukat. Dennett a mai elmefilozófia egyik vezetô teoretikusa, aki, különösen az intencionális rendszerek és az intencionális hozzáállás elméletét kidolgozva (Dennett, 1987) többször, néhol csak konceptuálisan, néhol az összehasonlító magatartáskutatás részleteibe is belemenve rámutatott arra, hogy elméletét alapvetően evoluciós felfogásnak tartja. Dennett könyve a Darwin mondanivalójának implikációit sorolja elő. Szerencsés az egymásratalálás, mert ebben a munkában a filozófus megpróbálja világnézetként megadni saját Darwin értelmezését, úgy, hogy polemikusan szembeszáll számos más mai értelmezéssel. Egyszerre válik ettôl világossá saját világnézeti poziciója, és számos tekintetben a Darwin körül ma is élő értelmezések térképe is.

Elolvasom

 

Umberto Eco: Kant és a kacsacsőrű emlős

Európa Budapest, 1999. 428 lap

Eco a tőle megszokott energikus és mindenevő módon próbálkozik két dologgal ebben a könyvében. Egyrészt megpróbálja megmutatni, hogy a szemiotikai gondolkodásmód, vagyis az a gondolkodásmód, amely minden természeti és emberi jelenséget a jelek szempontjából kezel, képes versenyre kelni a mai társadalomtudomnyi palettán újkeletűbb kognitív gondolkodásmóddal, amely viszont hasonló módon minden jelenséget valamiképpen a megismerési modellálás kereteiben próbál kezelni. Eco törekvése az, hogy mintegy újraírja három évtizeddel ezelotti szemiotikai traktátusát, úgy, hogy belehelyezi a mai kognitív tudomány kontextusába és megmutatja, miért is releváns, s miért is tekinthető alapvetőnek a szemiotikai gondolkodásmód a megismerés kutatásában.

Elolvasom

 

Alekszandr Etkind: A lehetetlen erósza. A pszichoanalízis története Oroszországban

Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999. 656 lap

Az oroszul 1994-ben napvilágot látott könyv még a sokat látott pszichológiatörténész recenzens számára is igazi meglepetés. A. Etkind ugyanis képes arra, hogy minden sajnálkozás, a sebek nyalogatása (ó Istenem, az egyszer virágzó orosz pszichoanalízist elnyomta a kommunizmus) s minden partikularizmus nélkül beszéljen az orosz pszichoanalízis történetérol. A partikularizmus két szempontból is hiányzik a könyvből. Miközben gazdag s sokszor megnyomorított emberi sorsok bemutatásával érvelő, a filoszt is megmozgató gazdag panorámát kapunk három-négy évtized orosz kultúrájáról, a perspektíva egyáltalán nem korlátozódik orosz, illetve szovjet belügyekre.

Elolvasom

 

Fodor, J.: In critical condition: Polemical essays on cognitive science and the philosophy of mind

Cambridge: MIT Press, 1998. x+219 oldal

A neves filozófus, kognitív tudós és eredetileg pszicholingvista, Fodor két új könyve valóban indulatból fakad. Azt próbálja meg bemutatni, s ebben nincs könnyű feladata, hogy nincsen igaza az emberi elme magyarázatára és felépítésére nézve sem az evolúciós pszichológiának, sem a radikális komputációs pszichológiának.

Elolvasom

 

Judit Rich Harris: The nurture assumption

NEW YORK, Simon and Schuster, 1998. 462 old.

Különös szerző, akinek, különös sikerkönyvéről írok Harris egy félbemaradt, eredetileg a Harvard Egyetemen kezdődött tudományos karrier után (mely ritka szégyenként eltanácsolással végződött!) Éveken át különösebb tudományos teljesítmény nélkül valóban sok tankönyvet készített a fejlődéslélektan területén. Harris 1995-ben publikált egy neves cikket, említette meg öröklés-környezet vita egy új fordulatát adja: fontosabbnak tartja a későbbi kortárs környezetet, mint a korai családi világot. Ez a munka jól megírt könyv, mely stílusában a a tankönyvíró Harrist mutatja be. Tartalmában ugyanakkor az eredeti 1995-ös cikkének három gondolatát dolgozza ki részletesebben.

Elolvasom

 

Kusch, Martin: Psychologism A case study in the sociology of philosophical knowledge

London: Routledge, 1995. XVIII+327 lap

A pszichologizmus problémája olyan kérdés, mely egyszerre izgatja a pszichológia, a filozófia és a logika történészeit (hozzátehetnénk persze, a társadalomtudomány történészeit általánosságban is, valamint a nyelvészet és az irodalomtudomány történetének kutatóit), s kellene izgassa oket mai helyzetükre, saját szakmájuk magyarázó elveire nézve is. Martin Kusch monográfiája úttöro felújítása e vita tanulmányozásának. Kusch maga meglehetősen alapos logikai műveltséggel rendelkezik, mint köszönetnyilvánításából kiderül, eredetileg Jako Hintikka tanítványa volt, ma ugyanakkor a tudományfilozófia és a tudományszociológia hírneves "erős programjához" az edinburghi iskolához kapcsolódik, maga is Edinburghban dolgozik.

Elolvasom

 

Mérei Ferenc: Lélektani napló

Budapest: Osiris Kiadó, 1998. 483 oldal

Mérei Ferenc mint állandóan megújuló kincs jelenik meg újfent ebben a Forgács Péter által szerkesztett kötetben, mely korábban elszórtan publikált s szinte csak kalózkiadásként hozzáférhető írásokat fog egybe. Az évtizedek múltán újraolvasott Mérei elso meglepő jellemzője az írás vonzereje. Legtöbbünkkel szemben Mérei olyan pszichológus, még a mai olvasó számára is, aki tud írni. Nyilván összefügg ez azzal, mint maga is szabadkozik érte, hogy elsődlegesen értelmiségi, aki éppenséggel pszichológus, de lehetne más is, s ennek megfelelően mindig kiterjeszti amit mond a világnézet és a művészet világa felé.

Elolvasom

 

Neumer Katalin: Gondolkodás, beszéd, írás

Budapest, Kávé Kiadó, 1998. 185 oldal

A magyar filozófia legutóbbi évtizedében, elsősorban Nyíri Kristóf úttörő vizsgálódásai és közleményei nyomán alapvető kiindulóponttá vált a kommunikációs közegek filozófiai relevanciájú vizsgálata. Neumer Katalin könyve ebbe a törekvéssorba illeszkedik. Egyszerre mutatja ennek erényeit és gondjait. Erénye ugyanis ennek az irányzatnak a mosolygós irónia, annak megmutatása, hogy igen elvont kérdések nagyon is gyakorlatias dolgokra vezethetok vissza. Nehézségei is ebből fakadnak: miközben a filozófia magába zárt világából átlép a szociológiába, azért nem akar empirikus szaktudomány lenni. Neumer Katalin munkája e tekintetben is különleges: nem egyszerűen egy gyakorlatot próbál rekonstruálni a filozófiai kérdéskör mögött, hanem az erről a gyakorlatról való korabeli reflexiókat is feltárja.

Elolvasom

 

Merlin Donald: A mind so rare. The evolution of human consciousness

New York-London: W.W. Norton & Company, 2001. xiv

Merlin Donald, a kanadai Ontario tartományban lévő Queens University pszichológia professzora különleges szerző. Különlegessége és érdekessége felkészültségéből fakad. Eredeti iskolázottsága és kutatásai révén az egyik legkiválóbb neuropszichológiai iskoláhgoz, a tankönyve révén Magyarországon is jól ismert kanadai Donald Hebb iskolájához tartozik . Ez azt eredményezi Donald munkásságában, hogy amikor a magasabb mentális folyamatok és ezen belül a közlési rendszerek világáról beszél, ezt azonnal közvetlenül lehorgonyozza az emberi idegrendszer működéséről rendelkezésre álló, s nemcsak szupermodern technikai eszközökkel szerzett, hanem a klasszikus, többnyire agysérült betegekre összpontosító klinikai neuropszichológiai adatok világában is.

Elolvasom

 

Pataki Ferenc: Élettörténet és identitás

Budapest: Osiris, 2001. 425 oldal

Meglehetősen nagy léptéket átfogó, hosszmetszeti összefoglaló könyvet készített Pataki Ferenc az identitásra vonatkozó kutatásairól: a tanulmányok pontosan negyed századot fognak át, 1975-től 2000-ig. Mondhatnánk azt, az írások a szerző tudatos életmű építését mutatják. A hosszú távlat sok előnyt biztosít a könyvnek. Az egyik a tudományos mintázatok változása: a tanulmányokban jól nyomon követhető, ahogyan a kognitív pszichológiai szemlélet egyre technikaiabbá teszi a szociálpszichológiai elmélkedést, hogy azután újra lágyabb fordulatot vegyen a narratív felfogások megjelenésével. A társadalmi változások maguk is távlatot adnak a tudós Pataki annak idején sok szkepszissel fogadott vállalkozása számára, hogy az identitás kérdéseit állítsa a hazai szociálpszichológiai vizsgálódás előterében.

Elolvasom

 

Shapin, Steven: The Scientific revolution

Chicago: University Chicago, 1996. XIV + 218 lap

A mai tudományelmélet és tudomány történetírás kiemelkedo alakja különös könyvet írt. A munka egyszerre történeti s elméleti szándékú. Mondanivalója röviden megfogalmazható: valamikor a XVII. században állítólagosan létezett valami, amit tudományos forradalomnak nevezünk. Shapin tézise szerint ez a forradalom abban az értelemben sosem volt, hogy nem volt radikális fordulat gondolkodásmódunk fejlodésében, másrészt az, amit ideológiailag hozzá szoktunk ehhez a forradalomhoz kapcsolni, az érdekmentes tiszta megismerés ideája sosem valósult meg igazából. A könyv azért furcsa, mert mindeközben csodálatos ábraanyaggal és a nem céhbeli tudománytörténész olvasó számára nagy meggyozo erovel bizonyítja, hogy az újkor első századaiban milyen valódi megismerési fordulatok mentek végbe, hogy pszichológiai és emberi értelemben igenis volt tudományos forradalom.

Elolvasom