Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese vagyok, valamint egyetemi tanár a BME Kognitív Tudományi Tanszékén, mely 2004-ben alakult meg az én kezdeményezésemre.

Milyen terület is ez? Olyan megközelítés, mely a megismerést kutató különböző tudományterületek közötti kapcsolatokat próbálja megteremteni.
Főbb szakmai tevékenységeim elég sokrétűek ennek megfelelően.

Kutatás

Elsősorban a megismeréskutatás története a nyelv pszichológiája, különös tekintettel a magyar nyelv specifikumaira fejlődési zavarok elemzése, főként a Williams szindróma kutatása foglalkoztatnak. Kisebb alkalmazott kutatási témáim az Internet és a mobil használat kognitív pszichológiai vetületeivel kapcsolatosak.

Oktatás

A BME informatikus és kommunikáció szakos diákjainak tartok bevezető órákat a pszichológiából, valamint a kognitív tudományi doktori iskolában a hasonló interdiszciplináris érdeklődésű fiatalokat próbálom rávenni a kritikus gondolkodásra a kognitív tudomány elmélete és a pszicholingvisztika kérdéseiben. Meghívott előadóként pszichológiatörténetet is oktatok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakán.

Tudományos közélet

Az MTA főtitkárhelyetteseként az utóbbi két évben sokat foglalkoztam a magyar tudománypolitika keretinek újrafogalmazásával (http://www.mta.hu/index.php?id=1515), valamint az MTA 2006. évi közgyűlésén elhatározott reform menedzselésével (http://www.mta.hu/index.php?id=1632, http://www.matud.iif.hu/06dec/12.html). A Filozófiai és Történettudományok osztályának tagjaként a pszichológia és más szakmák közötti kapcsolatok alakításáért, s a fiatal nemzedék pályájának egyengetésért érzek különös felelősséget.

Publikációs munkák

A Magyar Pszichológiai Szemle főszerkesztőjeként, a Gondolat Kiadó Kognitív Szeminárium valamint Ismeret-Elmélet-Kultúra sorozatának az Akadémiai Kiadó Neurocognitive Develoment and Impairements nemzetközi könyvsorozatának szerkesztőjeként próbálok tenni a pszichológia és a kognitív tudomány terén a nemzetközi trendek megjelenítésért, valamint a hazai szakmai publikációs fórumok emelkedő színvonaláért, és nemzetközi beágyazásáért.

Néhány személyes mozzanat

Sok mindennel foglalkozom, de személyes identitásomban pszichológus vagyok. Ehhez kapcsolódik néhány életviteli és világképi mozzanat. Mint pszichológus hiszek az emberi viselkedés és élményvilág sokrétű meghatározottságában. Ennek következménye a tudományban, hogy gyanakvással kezelem az egyközpontú, mindent egyetlen szemlélettel magyarázó nézeteket. A mindennapokban pedig következménye a türelmes hozzáállás az emberi változatokhoz, valamint az a meggyőződés, hogy az embert mozgató rugói felől kell megérteni, nem kell valamiféle moralizáló fölénnyel lenéznünk az emberi viselkedések sokféleségét. Csodálkoznunk kell, de tudnunk kell, hogy ha nagyon fura dolgok történnek velünk vagy társainkkal, ezek sem teszik őket idegenné vagy lenézendővé.

A pszichológián belül az evolúciós pszichológia elkötelezettje vagyok. Ennek tudományos tartalma számomra három mozzanatot emel ki. Az ember megértésében a természeti és a kulturális nem szembeállítandóak, hanem kiegészítik egymást. Különleges kultúránk s nyelvünk nem szakadék, hanem természettudósi hozzáállással értendő meg, ahol mint kulcs mozzanat, maga a társas élet is biológiai értelmezést kap. Általánosan, mind a lelki jelenségeket, mind a kultúrát egy átfogó darwini ihletésű funkcionalizmus keretében érdemes kutatni, ahol mindennek a túlélési szerepét kell értelmezni, mind a klasszikus darwini, mind a kulturális kultivációs értelemben. Mind az emberek, mind a kultúrák elkerülhetetlen változatokat mutatnak, s a változat a kutató számára nem valami elkerülendő zavaró tényező. Hanem éppen az élet gazdagságát bizonyító téma.

Mindez számomra köznapjaimban is alkalmazott világnézet. Igyekszem barátaim, diákjaim, kollégáim világában nyitott lenni a változatok irányába. Az engem körülvevő embereket is állandóan fejlődő s változó rendszereknek tartom, ahol az irányítás javarészt az önfejlődés választási palettáinak kiteljesítését kell jelentse. Optimista ember vagyok, hiszek abban, hogy a szubjektív jóllét és jó érzés, akárcsak az együttműködés növelhető, ha tágan s nyitott szemmel értelmezzük saját mozgató rendszerünket.

Ebből egy furcsa dolog is fakad. Bár magam a kognitív pszichológia, az emberi világmodellálás elkötelezettje vagyok, meggyőződésem, hogy a pszichológia igazi feladata az embert mozgató tényezők megértése. A jövő pszichológiája, ha szabad ilyen fellengzősen fogalmazni, szerintem ismét motivációs pszichológia lesz.